3. nap: VII. 28. szerda
Gmünd – Seeboden – Obervellach – Winklern – Heiligenblut:
115 km
 Fél 7-kor keltünk. Legurultunk Gmündig. A SPAR-parkolóban
kajáltunk + tea, kávé. Végre a palackból kifogyott a gáz, így Zoli berakhatta a
tartalékot, és egy picivel több hely lett a táskájában. Továbbra is a Lieser patak
mellett gurultunk, keskeny szurdokvölgyben, a tiszta vízben láttunk
pisztrángokat is. Az út hosszan kanyargott, egyik oldalon a patak, a másikon
sziklafal, felettünk a magasban autópálya. Egy helyen találtunk egy
döglött halat (asszem botos kölönte volt) az úton! Eljutottunk a Milstätter Seehez.
Seebodennél láttuk meg. Nem túl nagy, de nem is olyan kicsi. Tiszta vizű ez is, és
elég sok turista volt. A kifolyó sekély, gyors sodrású vizében márnákat, domolykókat láttunk.
Egy kis úton föltekertünk a tó fölé, ahonnan pazar kilátás volt. Innen már találgattuk,
hogy a havas hegyek közül láthatjuk-e az úti célul kiszemelt
Großglocknert. Leértünk a Dráva völgyébe, Spittalon
keresztül tovább haladtunk a 106-os úton. Meg akartuk nézni a Dráva és a Möll
összefolyását, de végül nem találtunk oda ahhoz a hídhoz. Mentünk pár kilométert a
kijelölt biciklis útvonalon is (nem kerékpárút, inkább turistaút). Elhaladtunk a
földuzzasztott Möll hatalmas vízfelülete mellett. Errefelé a hegyről
csöveket vezetnek le, arra tippeltünk, hogy a vizet engedik le bennük, és ezzel nyernek energiát.
Tovább tekertünk fölfelé a völgyben, a penki leágazás előtt megálltunk a Möll-hídon
kajálás, mosás végett. Itt a folyón láttunk raftingosokat óriási csónakokkal. Ha jól
emlékszem, Obervellachban volt kitéve egy tábla, ahol a testvérvárosokat
jelölték: Budapest XVI. kerület rokon. Fasza! Außerfragantban megálltunk
egy boltnál vásárlás, kajálás végett. Ezután már elég szép keskeny völgyben haladt
az út, fátlan, zöld hegycsúcsok között. Itt egész jól lehetett pörögni, rövid
emelkedők, rövid lejtők, majd hosszabb egyenes szakaszok követték egymást. Winklern
előtt, az út mellett egy érdekes emlékmű figyelmeztetett arra, hogy a Hohe
Tauern Nemzeti Parkhoz értünk (fotó). Sok helyen letértünk az országútról, és a bicikliúton
haladtunk. Megmásztunk egy izomszaggató emelkedőt is, majd legurultunk róla. Szóval nem egy energiatakarékos megoldás ezeken menni, bár kétségkívül szép és hangulatos.
Ezután nem sokkal láttunk balra egy vízesést (fotó). Föltekertünk Heiligenblutba
(1301 m), fincsi emelkedő volt ez is. Hat körül érkeztünk, betértünk egy boltba, majd legurultunk
a völgybe, a kempingbe. Egy helyi arc egyből kiszúrt minket a bringákkal, tetszett neki,
mikor megtudta, hogy Magyarországról jövünk. Ki kellett tölteni valamilyen papírokat (név,
lakcím stb.), meg adtak egy számot, amit a sátorra kellett kitenni. Itt is lehetett különböző nyelvű ingyenes
prospektusokat szedni a nemzeti parkról. Asszem csak mi jöttünk bringával aznap, sokan viszont a lakóautójukon
hozták a biciklit. Minden tele volt hollandokkal. Kerítést nem láttunk, amúgy volt külön mosogatóhelyiség, mosdók, normális
zuhanyzók. Főztünk egy bolognait, hogy másnapra legyen erőnk. Zuhany, aztán alvás. Meg kell hagyni, szép helyen van a kemping,
a faluval átellenes oldalán hatalmas sziklafal tornyosul. Ezen a napon 115 kilométert tekertünk 6 óra 2 perc
alatt. Nagyon erős szél volt, ami nem jó irányból fújt. Eléggé le tudja szívni az ember energiáit…
|