1. nap: VII. 24. csütörtök

Camporosso – [F] – Menton – [MC] – Monaco – [F] – Nice – Mandelieu-la-Napoule

          Reggel mászkáltam kicsit a kihalt tengerparton, majd viszonylag későn, háromnegyed tízkor jöttem el a kempingből. Első igazi túranapom végül is ez volt. Ventimiglia az utolsó olasz város, jól néz ki, nagy pálmafás sugárutak, parkok stb. Csak hát őrült forgalom, így nem nagy élmény a tekerés, állandóan az útra kell koncentrálni, nincs idő nézelődni (fotó). Valahogy azért átverekedtem magam rajta. Ezután egyre szebb sziklás partszakaszok következtek, kanyargós úttal, alagutakkal. Franciaországba érve meglepett, hogy itt sokkal rosszabbak az utak, mint Olaszországban. Toldozott-foldozott, döcögős padka van sok helyen. Az első város Menton, szintén zsúfolt és forgalmas. A következő nagyobb öbölben fekszik Monaco. Az öböl sarkából sikerült remek panorámaképeket csinálnom a miniállamról. Azúrkék tenger, az égen semmi felhő, kopár sziklás part és toronyházak egymás hegyén-hátán (fotó). Külön tábla nem is jelezte, csak egy sziklatömbre volt kiírva, hogy Principaute de Monaco. Itt lefotóztam a nekitámasztott bringát: egy újabb „ország”, amiről elmondhatom, hogy már bicikliztem ott. Azért érdekes, hogy a francia kiadású térkép nem is jelöl országhatárt, úgy tűnik, Monacót csak egy sima francia városnak tekintik. Lefelé gurultam a strandra, amikor egy padkáról lehuppanva sikerült abszolválnom egy küllőtörést. Akkora 8-as lett a hátsó kerékben, mint állat, ki is kellett akasztanom a féket. Hát ez szívás. Jól kezdődik a túra! Mivel tartalék küllőm nincs, muszáj lesz valahol megjavíttatnom. De nem itt Monacóban, arra rámenne a gatyám is, ha egyáltalán találnék itt bicikliszervizt. Úgyhogy kacsázó kerékkel tekertem tovább. Monte-Carlóban elhaladtam a kaszinó előtt, majd a monacói vár felé hajtottam. Ahol a parkolóházban hagytam a bringát, és fellifteztem az Oceanográfiai Múzeumba (fotó). Itt az Akváriumot néztem meg, a belépő nem vészes: 12,5 euró. Mondjuk, sok újat nem mondott pl. a Campona Tropicariumhoz képest. Ami nekem új volt: tengeri teknős, lepényhalak, medúzaraj (fotó), élő nautiluszok. Az itteni cápák azonban kisebbek, mint a Camponában. Viszont a legöregebb lakó egy 1968-ban, már kifejlettként befogott muréna! Visszatérve a pakolóházba szerencsére megvolt a bringa, és sikerült kijönnöm fizetés nélkül. Tovább tekertem hosszú alagutakon át, majd újra Franciaországba érve figyeltem, találok-e bringásboltot. Beaulieu-sur-Mer-ben akadt egy. A tulaj szerencsére tudott angolul, és mondta, hogy rögtön meg is tudja csinálni. Pár perc alatt kicserélte a küllőt, és kicentírozta a kereket (11,5 euró volt). Eközben nézegettem a falon a régi, megsárgult újságkivágásokat: Tour de France-ról meg valami Côte d’Azur-ös versenyekről. A lényeg, hogy újra jó lett a gép, így megnyugodva folytattam tovább az utat. Villefranche-sur-Mer-ben csináltam pár fotót az öbölről a magasból, éppen itt horgonyzott két nagy óceánjáró hajó meg egy csomó luxusjacht (fotó). Nizzában véget ért a sziklás, szakadékos tengerpart, és viszonylag sík szakasz következett. A több kilométer hosszú kavicsos strand mellett profi, kétsávos kerékpárút vezet. Itt aztán van mindenféle figura, ami csak létezik, a néger biciklis rendőrtől a golyókat dobáló nyugdíjasokig (fotó). A parti utat végig pálmák szegélyezik, bikinis görkoris lányok jönnek szembe, tiszta Baywatch-feeling. Közben közelről lehet figyelni a tenger felett alacsonyan elhúzó, leszállni készülő repülőgépeket. Egy kis félszigeten van a repülőtér, a kerékpárút közvetlenül a kerítése mellett vezet. Aztán egyszer csak véget ért a bicikliút, valahol a főút másik oldalán folytatódik. Elterelés, útépítés miatt csak nagy nehezen tudtam továbbjutni. Cagnes-sur-Mer-ben ugyanaz a stílusú hosszú, pálmafás strand folytatódik, ami Nizzában is volt. Antibes-ban van egy delfinárium, gondoltam, megnézem. Sikerült odatalálnom, de a 35 eurós belépőt meglátva úgy döntöttem, inkább kihagyom. A belvárosban kicsit eltévedtem, de néhány extra kilométer megtétele után végül megleltem a helyes utat. Cannes-ban a már megszokott hosszú, kavicsos plázs fogadott pálmafás sétánnyal. Az úttal párhuzamosan hotelek, éttermek, bárok szinte folyamatos láncolata. Mivel már elég későre járt, gyorsan húztam kifelé a parkoló autók sorfala mellett. Azért a Fesztiválpalota vörös szőnyegénél készült fotót nem hagyhattam ki, bármennyire elcsépelt is a téma (fotó). Végül Mandelieu-nél, még világosban találtam egy kempinget. Ja és egy magyar vonatkozás: az egyik kisvárosnál valahol ki volt írva, hogy testvérvárosa Hódmezővásárhely. Tök jó ötlet, ha lehetne, én is a Riviéráról választanék testvértelepülést…

Táv: 91,7 km, szint: 631 m, nettó idő: 6 óra 59 perc.

következő