3. nap: VII. 30. vasárnap

Arabba – Corvara – Pozza – Bolzano – Lana

            6:30-kor keltem, 13 °C volt, és végre nem esett az eső. Kék volt az ég, csak itt-ott voltak felhőfoszlányok. A fák fölött már látszottak a Sella szürkésfehér, kopár dolomitfalai. Vár rám a Sella-gyűrű! A 4 hágóból 3-at fogok végigcsinálni, plusz még utána Bolzanón is keresztül kell mennem. 8-kor indultam, betekertem Arabba központjába. Itt egy padon kajáltam, és körülnéztem kicsit. Elég forgalmas helynek tűnt, innen indulnak sífelvonók és gyalogos útvonalak is. Táblák mutatják a Campolongo-hágóra (1875 m) vezető utat, a falu végén már kezdődik is az emelkedő. Nem túl vészes: 5 km hosszú, átlagban 7-8%-os. Viszont elég sok autó, busz és motor jött mindkét irányból. Szembe sok outis jött lefelé, de csak 1 előzött meg fölfelé. Néhányszor azért megálltam fotózni, kicsit pihenni. Innen elég jól rálátni a Sella-tömb legmagasabb csúcsára, a Piz Boèra (3151 m). A hágó tetején nem volt túl sok minden, csak egy-két panziószerűség. Fél 10-kor értem fel, éppen akkor ért oda egy busz is tele gyalogtúrázókkal. Csináltam képet a tábláról (fotó). Érdekes, hogy az olasz mellett ladinul is ki van írva a hágó neve. (A ladinoknak ez a környék a hazájuk, gyakorlatilag már csak néhány településen maradtak meg az itteni völgyekben.) Lefelé már sokkal faszább szerpentin van, király a kilátás Corvarára (fotó). Leérve a faluba találtam nyitva egy SPAR-t, annak ellenére, hogy vasárnap volt. Vettem ásványvizet, banánt, csokit, majd letelepedtem egy parkban kajálni (közben láttam a házak között repkedő szirtifecskéket). Erőt kellett gyűjtenem a következő két emelkedőre, állítólag ez a két legszebb hágó a Dolomitokban. Az első a passo Gardena: 1522 méterről 2121-re kell felmásznom kb. 9 kilométer alatt. Már az elején is brutál a kilátás, kopár, szinte függőleges dolomitfalak tövében vezet az út (fotó). Néhol vékony kis vízesésben folyik le a víz a csupasz sziklákról. A szerpentin ritkás fenyvesben kanyarog fölfelé, sok outis jött le és fel is, persze motoros is akadt bőven. Fél 1-re értem fel a csúcsra, jó nagy tömeg volt, hosszú kocsisor állt az út mellett. Érdekes, hogy itt már háromnyelvű volt a hágótábla (fotó). Az épületek mellett egy csomó ösvény indul innen fölfelé (itt is érdemes lenne egyszer gyalogtúrázni). Innen látszik először teljes terjedelmében a Sasso Lungo (3181 m). Iszonyat monumentálisan néz ki ez a hegy, olyan az egész, mint egy óriási taraj (fotó). Lefelé közvetlenül a sziklafal aljában, a törmeléklejtőn keresztül megy az út, néhol szinte sík. Egy elágazás után már kezdődik is a Sella-hágó kb. 5 kilométeres emelkedője, innen ismét fasza kilátás nyílt a Sasso Lungóra. Az eleje elég húzós volt, többször meg is álltam. Végül felértem egy menedékházhoz, ahol sok kocsi állt az út szélén, és csomó turista volt, már azt hittem, hogy itt a csúcs. De nem, a hágó még följebb van! Itt már tényleg rengeteg országútis jött fölfelé és lefelé is. Végül felértem 2240 méterre (fotó). Sikerült megcsinálnom 3 hágót egymás után a Sella-gyűrűből (és még csak délután 2 óra)! Innen pazar kilátás nyílik a Marmolada gleccserére. Bementem az egyik étterembe, és vettem egy dobozos kólát 2 (!) euróért. Duuurva! Lefelé frankó szerpentin vezet, szemben függőleges dolomitfalak. Mégsem álltam meg fotózni, inkább gurultam, mint állat. Pozza di Fassáig meg sem álltam, itt van a leágazás a mai utolsó hágómra. Közben elfogyott a vizem, bolt persze sehol nem volt nyitva vasárnap délután. Plusz rohadt meleg volt, és szembe sütött a Nap is, mégis elindultam fölfelé. Végül észrevettem az út mellett egy parkot, ahol volt vízcsap, itt kicsit döglöttem az árnyékban egy padon. A Costalunga-hágó elég durva szinte végig (1330 m-ről 1730 m-ig), kivéve az utolsó 2 kilométert, ami majdnem sík. Lefelé brutális a szintkülönbség: 1750 méterről kábé 300-ig gurultam. Bolzano előtt az Eggental sziklaszurdokában vezet az út. Itt egymástól 10-15 méterre vannak a függőleges sziklafalak, és több kisebb alagúton kell átmenni egymás után (fotó). Nem gyenge! Bolzanóban némi keverés után végül megtaláltam a helyes utat Merano felé. Innentől már az Adige folyó völgyében tekertem fölfelé: a sík részeken mindenhol almaültetvények vannak, a hegyoldalban szőlő, kabócazaj. Mivel már kezdett esteledni, lekanyarodtam Lana felé, és irány az első kemping a város szélén. 8:30-ra értem oda. A portán nem volt senki sem, csöngettem, de arra se jött ki senki. Végül nagy nehezen megjelent egy csávó, és mutatott egy sátorhelyet, de nem is kért semmi iratot. Miután fölvertem a sátrat, még kitekertem az almáskertek között a közeli pizzériába. Benyomtam egy tenger gyümölcsei pizzát, végül is megérdemeltem. Alvás 10:45-kor.

Táv: 119,2 km, szint: 1862 m, nettó idő: 7 óra 17 perc.

következő