1. nap: V. 30. szerda                                

Csákánydoroszló – Rédics – [SLO] – Lendva – [HR] – Varaždin – Popovec

            Az elmúlt évek túrái után kicsit már kezdtem unni az Alpokat, viszont régóta érlelődött bennem egy jó kis horvátországi tekerés (sziklás tengerpart, szigetek, nemzeti parkok) gondolata. A május végi időpont tűnt a legjobbnak, mivel ilyenkor még nincs túl meleg, a tengerparton sincs turistaáradat, kisebb a forgalom, és olcsóbbak a kempingek is. A tavalyihoz hasonlóan (sajnos) ismét egyedül vágtam neki a túrának. Az indulás előtt (most először) lemértem a csomagokat: a két oldaltáska 5,6-5,6 kg lett, míg a felső rész 5,2. Szóval a több mint 16 kilós pakkal 9:30-kor indultam útnak. Borult volt az ég, Viszáknál az eső is szemerkélni kezdett, de szerencsére később elállt. 11 fok volt a leghidegebb, amit mértem. Szatta és Kerkafalva között az út még mindig iszonyúan szar, több a kátyú, mint az aszfalt. A csesztregi elágazás után (a 86-oson) sok teherautó és kamion jött, személykocsi viszont alig. A rédicsi átkelőnél simán átengedtek, Szlovéniában kb. 12 km várt rám. Lendvánál a várost elkerülő úton mentem, bicikliseknek itt tiltótábla van, plusz még építkezés is volt – néhányan rám is dudáltak. Szerencsére gyorsan letudtam ezt a szakaszt. A Mura-hídnál van a határ. Muraszerdahelyen a horvát határőr kipakoltatta a cuccaimat minden rekeszből, meg is kérdezte, hogy: „Kannabisz, heroin, kokain?” Hiába tiltakoztam, mindent végignézett, még a gumiragasztó-készletet is kinyitotta. Persze nem talált semmi kompromittálót. Az egyik gumipókom meg a nagy pakolászás közben eltűnt. Lehet, hogy a határőr nyúlta le?! Na mindegy, ez legyen a legnagyobb gondom. Csáktornya és Varasd között végig széles és jó minőségű kerékpársáv van. Úgy látszik, itt nagy divat a dudálás. Hogy a mögöttem jövő teherautó rám dudál, az még oké, de hogy a szembejövő személykocsi miért dudál, arra nem sikerült rájönnöm. Varasd előtt megálltam a Dráva-hídnál, hát elég lehangoló a lebetonozott folyópart (fotó). Bent a városban váltottam kunát, majd bementem egy BILLA-ba vásárolni. Szupermarketláncok közül csak ezt és LIDL-t láttam. A KONZUM egy helyi cég, ez minden nagyobb településen ott van. Ezeken kívül csak kis maszek „marketek” vannak mindenhol. Varasd után dimbes-dombos, szőlőhegyes a táj, 9-10%-os emelkedők is vannak, de viszonylag rövidek. Errefelé nagy divat az útszéli grillezés, malacsütés nyárson. Elég nagy volt a forgalom is, az autópálya mellé ért le az út, de így se lett kisebb. Szerencsére enyhe hátszél fújt, így elég jó átlagot tudtam menni. Sveti Ivan Zelinánál mondjuk volt egy meredek emelkedő. A falu után megelőzött két csomagos bringás csávó, köszöntek: „Ahoi!” Elég sokáig mögöttük mentem kissé leszakadva, mikor megálltak, visszaelőztem őket. Végül egy tábla jelezte, hogy még 4 kilométer Sesvete. Igaz, még csak fél 7 volt, de a zágrábi agglomeráción már nem volt értelme keresztülmenni, muszáj volt sátorhelyet keresnem. Szerencsére Popovec falu után az út mellett van egy öreg gyertyános-tölgyes, itt elég sokáig keresgéltem, mire megfelelő táborhelyet találtam. A végére még a Nap is kisütött. Alvás 9-kor. 

Táv: 156,2 km, szint: 613 m, nettó idő: 7 óra 32 perc.

                                   következő