2. nap: V. 20. péntek

Podgora – Ploče – [BIH] – Neum – [HR] – Slano

           Reggelre azért előkerült a kempinges fószer, így végül 50 kunát kellett fizetnem. Podgora után egyből emelkedni kezdett az út. Kábé 150 méter magasra ment fel olajfateraszok között, majd újra lement tengerszintre. Ezután türkiz színű öblök követték egymást, lakott terület alig volt. A sűrű aleppói fenyvesek jó árnyékot adtak. Az egyik öbölnél a sziklafalból bővizű forrás ömlik a tengerbe (fotó), ilyet se láttam még eddig. Majd eltávolodott a parttól az út. Egy kilátópontnál sok lakóautó parkolt, innen jól látszanak a Baćinai-tavak (fotó). Ezután legurultam Pločébe. Igazi nagy, büdös kikötőváros, mindenfelé lepukkadt panelek. A Sarajevo–Mostar-vasútvonalnak is itt van a végállomása. Mivel már elmúlt dél, megálltam egy boltnál kajálni. A város után van a horvát tengerparti autópálya jelenlegi végpontja is. Ezután kezdődött a Neretva-delta. Mint az Adria keleti felébe ömlő legnagyobb folyó itt éri el több ágra szakadva a tengert. Miután áttekertem a Neretva-hídon, egy 6 km-es szakaszon közvetlenül a folyó mellett ment az út. Hátszél volt, így jól tudtam haladni. Itt mindenhol mandarinültetvények vannak (fotó). Az út szélén is árulják a mandarint és a zöldségeket. Elkezdett emelkedni az út (kb. 160 m-ig), így fokozatosan lehetett egyre jobban rálátni a deltára. Jól látszik a csatornák hálózata és az ebből néhol kiemelkedő mészkődombok (fotó). A delta után újra lemegy a partra az út, már messziről látszik Neum városa, Bosznia egyetlen tengeri kijárata. A határátkelőn itt azért megnézték az útlevelet. Neum elég felkapott hely lehet, sok az újonnan épült nyaraló, hotel, ilyesmi. Ezenkívül már csak 1 falu van, aztán újra Horvátország jön. Érdekes, hogy itt a bosnyák és a horvát határellenőrző pont több kilométerre található egymástól, már azt hittem nem is lesz. A Pelješac-félsziget egyre közelebb kerül a szárazföldhöz. A Mali Ston-öböl tele van fekete bójákkal, ezek a híres osztrigatelepek (fotó). Útszéli bódékban is árulják az osztrigát, kékkagylót, polipot. A félsziget szárazföldhöz csatlakozása után újabb emelkedő kezdődik, néhány kilométerig eltűnik a tenger látványa. Egy helyen megálltam pihenni kicsit. Itt az útszéli bozótosban fogtam egy görög teknőst (fotó), a csörtetése már messziről hallatszott. Nehéz volt fotózni, mert elég gyorsan elmászott. Majd újra leértem a partra egy szép hosszú lejtőn, lehetett száguldani rendesen. Slanóban a kikötő mellett bementem boltba, vettem jégkrémet is, plusz láttam 3 csomagos bringást. Végül a falut elhagyva, az öböl felett vadkempingeztem egy teraszos olajfaligetben. 9-kor már aludtam.

Táv: 117,5 km, szint: 1167 m, nettó idő: 6 óra 40 perc.

következő