1.
nap: VIII. 4. hétfő
Graz
– Köflach – Wolfsberg – Völkermarkt – St. Kanzian: 132 km
A reggel 8-as osztrák vonattal mentünk Szentgotthárdra,
innen rövid várakozás után tovább Grazba. Jegyet már csak az osztrák
kallertól tudtunk venni, így kicsit drágább volt: 23 euró kettőnknek. A
bicikliszállító vagon a MÁV-éhoz képest nagyon király volt, padok, lehúzható
nagy ablakok stb. A határig csak ketten voltunk, utána felszálltak idősebb
osztrákok atom bringákkal. Kiderült, hogy ők tovább mennek Graznál, és a
Duna mellett nyomnak túrát, persze nagy csomagok nélkül. A grazi
pályaudvaron találtunk várostérképet, de nem bírtunk eligazodni rajta. Az
állomás előtti parkoló tele volt biciklikkel. Rengeteg bicikli… Itt biztos nem
lopkodják a gépeket. Végül is sikerült elsőre a helyes irányt eltalálni: 11-kor
indultunk el a 73-as úton. Útközben sok helyen kerékpárút volt. Egyszer egy
csávó megállított minket, hogy megkérdezze, hol vettük a bringás táskát… Köflachban
egy boltnál megálltunk kajálni, kicsit dögleni. A város végén már kezdődött
is a brutál (több mint 20 km) hosszú emelkedő. Nagy nehezen felértünk Packig.
Itt a hágó tetején (1169 m) volt egy panziószerűség, az út másik oldalán meg
faszán kiépített jéghideg forrás – vedelés, vízfeltöltés. Kicsit arrébb pedig jó
kilátóhely volt a Packer Stauseere (fotó). Átértünk Karintiába.
Kis áfonyazabálás az út szélén, majd gurulás lefelé. Volt szerpentin is. A Lavant-völgy felső részén
keskeny sziklaszurdokban, a patak mellett vezetett az út. Itt ért utol bennünket egy zápor, éppen sikerült
beállni egy buszmegállóba. St. Andräig király lejtő következett, közben balról jól látszott a Koralpe
legmagasabb csúcsa, a Großer Speikkogel (2140 m). Innen nézve nem tűnt
olyan nagynak. Ezután durva emelkedő várt ránk Griffenig, ahol a hágóról fasza kilátás nyílt a
sziklára épült várra. Innen kemény lejtő, majd dombos terep után Völkermarktba
értünk. Majd átkeltünk a tóvá szélesedő Dráva hídján (fotó). Végül St.
Kanzian mellett, egy fenyvesben vertünk sátrat 8 óra
után.
Mivel két évvel korábban már sikeresen eltekertünk a Wörthi-tóhoz és vissza
Szlovénián keresztül, így erre az évre mertünk nagyobbat álmodni. Kb. 1 hetes oda-vissza túrában gondolkodtunk,
vagy a Großglocknerhez, vagy a Triglavi Nemzeti Parkon keresztül az olasz tengerpartra. Végül az utolsó
pillanatban az utóbbi mellett döntöttünk. Persze nem akartuk megismételni a korábbi útvonalainkat,
meg az elején a kevésbé látványos részeket vonatozással terveztük lerövidíteni.
